A hétvégén Kispestre látogattunk. Erre a mérkőzésre elég kevesen indultunk el. Népligetben volt a találkozó, majd onnan a Bozsik Stadion felé vettük az irányt! Többünknek ismerős volt a pálya helyszíne, ugyanis egyszer ellátogattunk már oda, a Kispest - DAC mérkőzésre. A találkozó elejéről lekéstünk, hála a drága MÁV-nak, amely mindig időben indítja a járatait és persze száguldozik a síneken. Tehát az Érdről érkező társainkat megvártuk a Népligetben, miután megérkeztek, metróztunk egyet aztán átszálltunk a villamosra, majd a pályánál találtuk magunkat. Már nagyban ment a mérkőzés. Gyors jegyváltás és már bent is voltunk. Meg kell jegyeznem személy szerint, két éves fennállásunk óta, most találkozok másodszor olyan rendezőkkel, akikkel kulturáltan emberek módjára meg lehet beszélni a dolgokat. Majd elfoglaltuk a helyünket, kiraktuk a drapikat és már ment is a szurkolás. Ekkor 1-0 -re vezetett a csapatunk! 10 perc múlva kaptunk egy gólt. Kicsit rontott a hangulaton, de mi nem álltunk le a buzdítással! Ám azonban 10 perc múlva ismét kaptunk egy gólt. Még nem volt veszve semmi, gondoltuk mi. "Ha egyet sikerült rúgnunk, rúghatunk még egyet vagy többet is!" Hát sajnos nem így történtek a dolgok, ugyanis a második félidőben egy gólt se rúgtunk, ellenben kaptunk egy párat, így a találkozó vége 6-1 lett. Mindezek ellenére, mi tiszta szívből szurkoltunk a csapatnak, még akkor is, amikor már reménytelenné vált a helyzet! Mivel kevesen voltunk, ezért földrengést nem okoztak dalaink, de igazán kitettünk magunkért! A meccs lefújása végén kijöttek a játékosok megköszönni a bíztatást, utána mindenki a haza fele vezető utat vette irányba. Hosszú idő után újra vereséget szenvedett a csapatunk.