Ezen a hétvégén nem rendeztek fordulót az NB3-ban, így hárman úgy döntöttünk, hogy Felvidéken tesszük tiszteletünket. A találkozóra nem kis huzavona után került sor, mert egy nappal előbb lett volna, meg azt sem lehetett tudni mennyi szurkoló lehet majd jelen. Pesten találkoztunk fél 12 magasságában, majd a 12:23-as vonattal útban voltunk Komáromba. Az úton jó néhány sör elfogyott és a meccs várakozásával telt az idő. Komáromba érve átsétáltunk a gúnyhatáron, majd onnan a három órás vonattal már Szerdahely felé tartottunk. Útközben akadt egy kis problémánk a kallerrel, de hamar megoldottuk, így nyugalomban folytattuk utunkat. A bő egy órás út után meg is érkeztünk, ahol már várt minket egy felvidéki testvérünk, akivel elmentünk meginni 1-2 sört. A meccsig elbeszéltük az időt, majd 6 óra fele tovább álltunk, de a bemenetel előtt ittunk még egyet nehogy kiszáradjunk:-)Köszönjük ezúton is! Később beálltunk a sorba, ami nem kicsit volt hosszú, de azért fél órával a kezdés előtt sikerült bejutnunk, majd elfoglaltuk a helyünket az FH drapi mögött. A hangolás már ekkor elkezdődött és igen jó hangulatra lehetett számítani. Közben a vendég szektor is megtelt és ők is szurkolni kezdtek, de nem volt kérdés ki hangosabb ezen az estén! A mérkőzés elején kék-sárgába borult az álló rész felül meg jó néhány Piros-Fehér-Zöld színű léggömb adta meg a látványt, majd belelendült a tribün a szurkolásba, nem kis hangerővel! A mérkőzés remek iramban kezdődött és fél óra után megszereztük a vezetést, így ez még fokozódott, de ezután már leginkább mezőnyjáték folyt, így más momentum már nem nagyon esett, ha csak az nem, hogy pár tót mászogatott a kerítésre keménykedni, de hamar le is nyugodtak…Fordulás után a hangulat mit sem változott, viszont a csapatok még több helyzetet dolgoztak ki, főleg mi remekeltünk ezen a téren, csak sajnos a nagyobbnál nagyobb helyzeteket is sikerül kihagyni. Több ziccer és kapufa után, azonban sikerült betalálnunk, nem túlzok ha azt mondom felrobbant a stadion gyúltak a tüzek és mindenki tombold! Nem kis hangulat uralkodott a légkörben és ezt még a 10 perccel később esett kapott gól sem fogta meg, bár utána is akadtak helyzetek, de gól már nem esett így hazai győzelemmel zárult a találkozó. Ez után következett egy 10 perces ünneplés a csapattal, majd útnak indultunk az állomásra, ahol elválltunk barátunktól (köszönünk neki mindent!) a vonat 20 perc múlva érkezett, addig beszélgettünk az érkező DAC szurkolókkal majd velük utaztunk egy ideig a vonaton, később elváltak útjaink. Fél 12-re begördült a vonat, aztán vissza a séta és a már jól ismert TESCHO ,,parkoló” nyújtott nekünk menedéket, de persze előtte a bevásárlás, meg a ,,szokásos” móka, aztán kint elmulattuk az időd. Az első vonat 3:45-kor indult azzal már Pest fele tartottunk, de ott inkább már pihenéssel töltöttük az időd, bár a remek vonattól az se nagyon ment…Pestre érve elválltak útjaink és Érdet vettük célba. Visszagondolva remek kis nap volt ez főleg a mérkőzés, amin (most?!) küzdöttek a játékosok és a hangulat is fantasztikus volt! Hajrá Felvidék! Hajrá DAC!