A szeptemberben elhalasztott meccset október végére, hétköznapra tették át az esetleges balhé miatt, de így is valószínűsíthető volt, hogy sokan lesznek a mérkőzésen. Ezért mi is útnak indultunk, reggel ketten találkoztunk Érden, majd egy kis vásárlás az útra és Pestre vettük az irányt, ahol a jegy megváltása után találkoztunk gally úrral:-) de ő inkább a magányt választotta, mint sem a túrát. A 10:23-as vonattal már Komárom felé tartottunk, ez idő tájt elfogyott 1-2 sör és az időt is elbeszéltük, így már a Duna mellett találtunk magunkat, ahol csatlakozott hozzánk még egy társunk, ekképpen hárman indultunk át a hídon, ahol tavaly sajnos fenn akadtunk, de most csak egyetlen kocsi állt 4 rendőrrel azok is inkább lopták a napot. Majd egy kis pénzváltás és a szokásos séta, így fél-1re az állomáson voltunk, ahol éppen akkor lépet le 3 rendőr, akik rendesen végig néztek de eme tettük után kocsiba szálltak és el is tűntek…Megvártuk a vonatot, majd egy fülkében helyet foglaltunk, ahol megittuk a maradék készleteinket. Közben egy helyi sráccal beszélgettünk, aki mesélt ezt azt, ez alatt megjelent a múltkorról már ismert kaller haver, aki később okoskodott egy sort de nem nagyon tudod mit tenni, ezért tovább állt…Negyed 3-ra beért a vonat, ahol már várt ránk a Felvidéki barátunk, majd kocsiba huppantunk és a Turul nevezetű kocsmában leltünk menedékre, hol találkoztunk 1-2 ismerős arccal, meg két Vikingessel is, akik előző nap óta mulattak. Aztán közös italozásba kezdtünk, hol énekléssel, hol beszélgetéssel telt az idő. Később útnak indultunk, de a stadion melletti kocsmában azért még megittunk 1-2 sört, közben beszélgettünk a helyiekkel, majd szűk fél órával a meccs előtt bementünk a stadionba. Mire bejutottunk már szinte kezdődött a mérkőzés is, aminek az elején sárga-kék valamint Piros-fehér-zöld színű csíkok futottak végig a tribün felső részén míg alatta rengetek zászló is lufi adta meg a látványt, majd következett a Himnusz, aztán már nem kis hangerővel szóltak a dalok. Időközben megérkeztek a Pozsonyiak, mint egy 200-300-an, így csak néha lehetett hallani valami mormogást a vendégből…A csapatok az első félidőben nem vitték túlzásba mert kb. egy kapura lövés nem volt, ennek ellenére a hangulat remek volt. Fordulás után kicsit visszaesett a hangulat, meg többször görögtüzek gyúltak és petárdák robbantak ezért a tót bíró félbeszakította a meccset és mint egy 10 perccel később indult útjának újra a labda. A találkozó végéig csak néhány helyzet alakult ki, de pillanatokkal a lefújás előtt egy hatalmas helyzet kimaradt sajnos, hát ha az bement volna, bizonyára felrobban a stadion…a bíró meg csak 1 percet hosszabbított gondolván most fölényben játszik a Szerdahely sok is lesz az…így a vége gólnélküli döntetlen, ami azért valljuk be nem rossz eredmény. A lefújást követően jött egy kis ünneplés aztán visszamentünk a barátunk házához, mert ezúttal nem vonattal jöttünk vissza, hanem kocsival, lévén, hogy a BKV-sok elhoztak minket. Az indulás előtt még felugrottak egy órára, addig mi megvacsoráztunk, majd könnyes búcsút vettünk (de ezúton is köszönünk mindent!) tehát 9 óra tájt kocsiba szálltunk és haza vettük az irányt. Az utat elbeszéltük minden féléről túra emlékek, meccsek, stb. egy kisebb pihenővel, de már 12-kor Érdre értünk lévén, hogy idehoztak minket KÖSSZÖNJÜK MÉG EGYSZER!!!