A múlt heti derbi után úgy döntöttünk, hogy ezúttal is tiszteletünket tesszük a Felvidéken, de most nem bajnoki, hanem egy kupamérkőzésre került sor. Csak úgy, mint egy szűk hete ugyanazzal a vonattal vágtunk neki az útnak, de azért előtte bevásároltunk jócskán. Tehát a fél 11-es vonattal útnak indultunk négyen észak felé. Az út remek hangulatban telt, fogyott, aminek fogynia kellett, közben remek témákról beszélgettünk, de jócskán énekelgettünk is:-). Aztán nem sokkal 12 előtt befutott a vonat, majd a jól ismert vonalon átsétáltunk a „határon” a másik állomásra, ahol a szerelvény indulásáig volt még hátra bőven időnk. Addig megváltottuk a jegyet majd elütöttük az idő ezzel-azzal:-) Aztán egy óra fele begördült a vonat, így elfoglaltuk a helyünket rajta, ami rögvest indult is. Hát az úton elfogyott minden maradék itóka, de közbe jókat énekeltünk, sikerült 1-2 új dalt a tarsolyban tudunk, de sajnos az út nem nyúlt a tovább a szokásosnál, így negyed 3-kor már Szerdahelyen találtuk magunkat. Mivel időnk az rengetek volt, ezért beültünk egy kocsmába, ahol jobbára csak mi tartózkodtunk. De iszogatások és beszélgetések közepette, meg némi énekléssel hamar telt az idő, közben egyre több szimpatizáns érkezet, többükkel beszélgettünk egy jót, utána néhány sál gazdát is cserélt:-). Majd szűk félórával a meccs előtt be is ”támolyogtunk” a stadionba, ahol kezdésre jó kétezren jöttünk össze, mintegy 20 vendégszurkolóval kiegészülve. A csapatok egymásnak estek, de jobbára csak a vendégek térfelén folyt a játék. A hangulatot ismét remek volt bár közel sem voltunk annyian, mint a nagyobb meccseken, de jól szóltak a dalok. Még az első játékrészben sikerült megszerezni egy 11-esből a vezetést, sőt ezen kívül még jó néhány helyzet is kimaradt, de más egyéb nem történt. Fordulás után a hangulat mit sem változott, ámde a második meg a harmadik gól után már mindenki megnyugodtatott, így talán kicsit jobb is lett a légkör. A találkozó után kijött a csapat megköszöni a biztatást, majd a szokásos Himnusz eléneklése következett, amit végig álltak a vendégek, de azért sikerült nekik szlovákul is szurkolni…kár érte….ezt kővetően visszamentünk a kocsmába, lévén, hogy még jó két óránk volt a vonatig, addig iszogattunk egy jót, énekelgettünk, meg kicsit ismerkedtünk az ott maradtakkal. Az idő így remekül el is telt, közben elbúcsúztunk barátunktól, megint köszönünk mindent! Majd egy fél óra múlva mi is útnak indultunk, de azért kaptunk egy kis útravalót, nehogy kiszáradjunk, ezt is köszönjük! Utána vissza az állomásra, aztán a vonatra fel, amin beszélgettünk egy Megyeri sráccal, kb. azzal el is ment az idő, mikor fél 12-re beért a vonat, azután a vissza séta következett.  Ezt követően ismét betekintést nyertünk a TESCO világába. Azért elsőnek vettünk néhány apróságot, majd a hintaágy kényelmét élveztük egy darabig:-) Később kimentünk egy kicsit enni, de fél óra múlva ismét bementünk egyet mókázni, egyikünk egy hozzá illő ruhát is felpróbált:-). Eközben a biztonságiak megunták a mókázást, így inkább kijöttünk bár kint kissé hideg volt, így az előtérbe várakoztunk, de szűk órával az indulás előtt az állomásra tettük át székhelyünket. A váró ki is nyitott 3-kor ezért addig bementünk, hát nem keveset röhögtünk ott se:-). Majd ¾-kor indult is a vonat, amivel már Pest fele tartottunk, itt vagy pihenést választottuk vagy a legolcsóbb poénokon röhögtünk vagy 10 percig:-) 5 órára Kelenföldre értünk, majd átszálltunk az Érdi vonatra, onnan meg egyenesen haza vettük az irányt, bár 1-2 óra alvásnál nem volt többre idő, mert jöttek a kötelezettségek…Köszönjük a vendéglátást, remek kis nap volt ez is!