Pár héttel a találkozó előtt többen is terveztük, hogy kilátogatunk, de végül úgy alakult, hogy még sem leszünk kint a derbin. Viszont előzőnap kaptam egy telefont, így nagy örömömre még is kimehettem Pozsonyba…este még kicsit változott a program miszerint nem vonattal közelítem meg a célt, hanem személygépkocsival. Reggel  5-kor kelés, majd a Keletit célba is vettem, ahol a két BKV-s útitársamhoz csatlakoztam, akik kicsit korai hangulatban voltak, mivel az előző esti iszogatás még meglátszott rajtuk. De nem sokat tétováztunk országútnak is indultunk. Az idő leginkább beszélgetéssel telt, majd a határon egy kis pénzváltás és már a nem létező országban róttuk a kilométereket. Szerdahelyre érve vettünk még egy hiányzó belépőt, aztán a vendéglátónk bizalmát élveztük, ahol megittunk néhány sört, majd a buszra is helyet biztosítottunk magunknak még egy jeggyel. Aztán lecsúszott még néhány sör indulás előtt, de a hangulat már fokozódott, később egymás után gördültek ki a buszok a parkolóból, de útközbe a rend őrei vigyáztak ránk, hogy ne essen semmi bántódásunk:-). Somorján egy kisebb pihenő, na meg persze többen csatlakoztak még a menethez, majd kis vásárlás és az út folytatódott. A legközelebbi megálló már egykori koronázó városunk volt, ahol a stadion menti parkoló adott helyett a 8 busznyi legénynek. A bemenetel kicsit lassan, de ugyanakkor kényelmesen ment, mivel nem nagyon néztek át, még egy gyors sör vétel és már a lelátón is voltunk, ahol már a játékosok a pálya közepe fele tartottak. A látványt nemzeti színű lufik alkották, majd az egész szektor elénekelte a Himnuszt. Hát egy derbihez képest nem túl sokan összesen kb. 3000-en lehettünk a stadionban. A félidőben néha egy kis mutogatás, dobálózás történt, de aztán a készenlétiek erejét vették a dolognak. A szurkolás nem volt a legjobb, de azért szóltak becsülettel a dalok, a mérkőzésen sok minden nem történt, inkább a hazai csapat veszélyeztetett, de gól nélkül ért véget a játékrész. Fordulás után sajnos kaptunk két gólt, amivel el is vesztettük a találkozót. A végén ki jött a csapat a tábor elé, bár annak sokan nem örültek, hogy éltették őket. Kifele nem engedtek ki, mert, hogy a slovanosokat előbb kiterelték, aztán jöhettünk csak mi. Persze addig ők betörtek két busz ablakot, meg minket kezdtek dobálni kövekkel, amire érthetően többen megindultak, de a csuklyások, ezt megakadályozták, aminek az lett a következménye, hogy egy ember a korházba került, de mellette több sérült is akadt, két embert pedig elvittek, aztán feltereltek a buszra, ahol Szerdahelyig nem is volt megálló. Visszatérve még beugrottunk egy kis sörfogyasztásra, az erre alkalmas helyek egyikére, de ott nem sokat töltöttük az időt, mivel a vendéglátónkhoz tértünk, ahol megvacsoráztunk, utána egy sör mellett felvetődött az ötlet, a feleség és ismerősei között, hogy menjünk el egy discóba. Hát fél órával később már indultunk is, egy rövidke kis séta és már a zene „árnyékába” is találtuk magunkat. Talán az egész napos iszogatásnak „köszönhetően” már nem a legjobban éreztem magam, persze azért nem mondanám, hogy rossz volt a parti, csak a végére már sok lett az egyébként megunhatatlan sörből:-). Kb. 1 óra tájba hazatántorogtunk, de nem sokat időztünk alvás előtt bár azért még kacagtunk egy kicsit a TV-ben szereplő „sztárokon” ám utána már álomba is merültünk. Reggel 8 előtt nem sokkal kelés egy „gyors” reggeli, aztán elköszöntünk a vendéglátóinktól és ezúton is köszönök szépen mindent!!! Hazaúton két kisebb megállóval pihentünk egyet, de ezt leszámítva nem történt semmi érdemleges. Dél után nem sokkal már otthon is voltam, köszönöm a haza utat is, remek kis túra volt!