Az szezon leghosszabb túrája nem úgy sikerült, mint a tavalyi, ami igen csak fantasztikus volt:-). Ez leginkább az előző napi koncertezés, az utána lévő éjszakázás, majd a kora reggeli hazatérésnek volt köszönhető. Bár 1-2 órát azért mindenkinek sikerült pihennie, de 10-kor már a vonatállomáson találkoztunk aztán útba vettük Fehérvárt. Az út leginkább az ébredezéssel valamint szomjúság elleni küzdelemben telt el, de azért megemlékeztünk az előző napi történésekről, amiken azért sikerült jókat röhögni. A kaller még okoskodott egy kicsit, de ezen kívül sok minden nem történt. A koronázók városában egy kis séta, ami közben azért begyűjtöttünk egy kis elemózsiát, no meg jó néhány liter szomjúság elleni italt, aztán a buszpályaudvarra érve kis várakozás és útnak indultunk Móra. Az úton leginkább a buszon hallható slágerzenékkel szórakoztattuk magunkat:-), de ez is hamar elment. Oda érvén lábbusszal folytattunk utunkat, majd megvettük az ebédünket, amit egy pletykapadon fogyasztottunk el, azután a pályára vettük az irányt. Kis „csel” és már ingyenes is a belépés:-). Azzal a lendülettel elfoglaltunk egy helyet a korlát előtt. Fél 2-kor kezdődött a meccs, bár mi azt hittük, hogy 1-kor lesz a kezdősípszó, ezért volt még alkalom egy kis pihenésre a kezdés előtt. Hát szurkolni nem nagyon szurkoltunk, de a csapat egész szép támadásokat vezetett és a vezetést is sikerült megszerezni, ekkor eltoltunk 1-2 dalt, de nem vittük túlzásba, majd volt még néhány támadásunk, de egy érthetetlen védelmi hiba után kiegyenlítettek a hazaiak. Más nem nagyon történt a játékrészben, bár a „bíró” azért érdekes felfogásban próbálta vezetni a találkozót. Fordulás után inkább kiegyenlített játék folyt, de nem nagyon forogtak veszélyben a kapuk. Egy óra játékot követően a bírónak sikerült néhány perc alatt kiszórnia Kovácsot, de azért azt hozzátenném, hogy a meccs közben a sárga lapokat is szórta rendesen…valószínűleg így próbálta fékezni a nem létező indulatokat, mivel gondolom több játékos jelezte felé, hogy pocsékul vezeti a meccset és ezt nem bírta elviselni. Azért ebben a 45 percben többször hallattuk a hangunkat reménykedve a győzelemben. Habár a létszámfölénynek köszönhetően átvették az irányítást a hazaiak és nem sokkal később a vezetést is megszerezték. A vége előtt még egy hazai kiállítás, de egyenlíteni már így sem sikerült…a meccs után a csapatból a már szokásos létszám (5-6 ember) jött ki köszönteni aztán indultunk is a buszmegállóba, ahol ¾ óránk volt még a buszig, de fél óra várakozás után, Csorba elvitt minket Fehérvárig, ezt ezúton is köszönjük!  Azután egy kis futással elértük a vonatot, ahol még egy kis egyezkedés a kalauzzal aztán már nyugodtan telt az utazás. Hát jobban képzeltük el ezt a túrát, de végül is nem volt olyan rossz…Jövő héten az utolsó hazai meccsünk következik, mindenkinek ott a helye!