Ősszel az utolsó hazai mérkőzésünkre került sor és mondanom sem kell, hogy csak a győzelem lett volna elfogadható az előző meccsek után. A hazai mérlegünk sem jobb, mivel az előző két mérkőzéseken még csak gólt sem sikerült rúgunk, tehát nem számíthattunk könnyű találkozóra…Bár mi sem nagyon jeleskedtünk, mivel csupán 4-en tekintettük meg a mérkőzést, ami finoman fogalmazva nem sok…A játékosok bejövetelénél egy kiírást emeltünk a magasba, amin a következő sor állt: Ilyen játékkal a megye egy a cél? Aztán a csapatok egymásnak estek, de mi csak néha hallattuk hangunkat, mivel úgy gondoljuk, hogy valamirevaló akarással, sokkal előrébb kéne tanyáznunk a pontvadászatban közel fél távnál! Lehet, hogy a kiírás hatott is mivel egész végig mi voltunk támadásban, több nagyobb helyzetet kihagyva, amiből az egyik kapufa lett, de a háló nem rezzent egyik oldalon sem. Fordulás után valamivel többet szurkoltunk, ám a csapatunk ismét csak helyzetekig jutott, gólt megint nem sikerült szerezni, bár akarással most kivételesen nem volt probléma, de ennyi helyzetből illik legalább egyszer bevenni a vendégek kapuját! Azért a csapat nagyobb része megköszönte a biztatást, aztán indultunk haza.